- privátzoltán
- 2011-10-26 20:27:50
Elfutok a bajok elől,
csökkennek a nappalok,
mert meguntam, hogy átvernek
a némák kiket hallgatok.
A vakok festik napjaim,
de szürke prizma nélkül,
rég voltam olyan ember,
aki csókot ad emlékül.
A csendes létem ellenére,
megesik hogy kiáltok,
ha elesik a szívtől
az a társ akiért kiállok.
Koffein a vérembe,
ez serkenti a tollamat,
ez boldogít, ha szívből adom,
örökkön át ott ragad.
Visszatérve gondolok,
az utam minden helyére,
a szerelem nem feledhető,
emlékszem a nevére.
- privátzoltán
- 2011-10-26 20:21:35
Minden ember hatásos,
ha húsz évesen családos,
és akármilyen viharban
nincs zápor ami alá mos.
A köztudatba égett,
az az ember aki érett,
ötven év a gyárban
de egy perc és semmivé lett.
Hitel megy a hitelre,
így nem vihetik sikerre,
a vakság népbetegség
csak a reklámja lett kifestve.
A sok nyugdíjas betegség,
csak azért él hogy etessék,
kifizetett állam adó
a nyugger lázad, ne tessék!
Elkoptak a porckorongok,
tolószékbe összeomlok,
TB térít minden gyógyszert
mégis nőnek csak a gondok.
- privátzoltán
- 2011-10-26 20:18:56
Megaváros
egymás hátán,
a századunknak
nem csak ábránd.
Járdasziget,
csikktemető,
ócska álom
a friss levegő.
A polgár szűrte
szürke kátrány,
festi be
a panel páfrányt.
Utcán élő
hajléktalan,
átka, hogy a jólétre
szar példa van.
Megszokás
a bérlet mellé,
az avanzsált lét
csak érdek kellék.
Magasra tett
alacsony színvonal,
tíz emelet betonba
kékre rajzolt zord korall.
Nagybani igények
a szülők diák hibája,
a felépített üzletlánc
csak amerika szilánkja.
Sárgán égő
patent taxi állomás,
fix díjszabás mellé
fix a spicces válvonás.
Megannyi főiskolás
tölti be a tereket,
olcsó bor és gyenge spangli
jellemzi a szemeket.
Élnek és meghalnak,
név marad a kereszten,
flaszter fedte utcatő
hol felnőttem és elestem.
