- privátzoltán
- 2011-10-26 20:27:50
Elfutok a bajok elől,
csökkennek a nappalok,
mert meguntam, hogy átvernek
a némák kiket hallgatok.
A vakok festik napjaim,
de szürke prizma nélkül,
rég voltam olyan ember,
aki csókot ad emlékül.
A csendes létem ellenére,
megesik hogy kiáltok,
ha elesik a szívtől
az a társ akiért kiállok.
Koffein a vérembe,
ez serkenti a tollamat,
ez boldogít, ha szívből adom,
örökkön át ott ragad.
Visszatérve gondolok,
az utam minden helyére,
a szerelem nem feledhető,
emlékszem a nevére.
- privátzoltán
- 2011-10-26 20:21:35
Minden ember hatásos,
ha húsz évesen családos,
és akármilyen viharban
nincs zápor ami alá mos.
A köztudatba égett,
az az ember aki érett,
ötven év a gyárban
de egy perc és semmivé lett.
Hitel megy a hitelre,
így nem vihetik sikerre,
a vakság népbetegség
csak a reklámja lett kifestve.
A sok nyugdíjas betegség,
csak azért él hogy etessék,
kifizetett állam adó
a nyugger lázad, ne tessék!
Elkoptak a porckorongok,
tolószékbe összeomlok,
TB térít minden gyógyszert
mégis nőnek csak a gondok.
- privátzoltán
- 2011-10-26 20:18:56
Megaváros
egymás hátán,
a századunknak
nem csak ábránd.
Járdasziget,
csikktemető,
ócska álom
a friss levegő.
A polgár szűrte
szürke kátrány,
festi be
a panel páfrányt.
Utcán élő
hajléktalan,
átka, hogy a jólétre
szar példa van.
Megszokás
a bérlet mellé,
az avanzsált lét
csak érdek kellék.
Magasra tett
alacsony színvonal,
tíz emelet betonba
kékre rajzolt zord korall.
Nagybani igények
a szülők diák hibája,
a felépített üzletlánc
csak amerika szilánkja.
Sárgán égő
patent taxi állomás,
fix díjszabás mellé
fix a spicces válvonás.
Megannyi főiskolás
tölti be a tereket,
olcsó bor és gyenge spangli
jellemzi a szemeket.
Élnek és meghalnak,
név marad a kereszten,
flaszter fedte utcatő
hol felnőttem és elestem.
- privátzoltán
- 2011-09-05 21:10:01
Tisztelek minden nőt, asszonyt, na
meg e lányt,
aki egy szív érdekében elsöpri most az elánt.
Dobbanjon egyért, ne kettőért, ne háromért,
suttogja halkan, mindent megteszek a páromért.
Legyen őszinte, igaz, és persze csodás,
érezzem mikor csókol, minden érintése lopás.
Mikor ketten összeforrunk, legyen ő a jobbik oldalon,
legyen mellettem reggel, kinek szeretlek mondhatom.
- privátzoltán
- 2011-08-30 13:34:22
Emlékszem régen elhittem,
hogy akad igaz szerelem,
de köddé vált az álom,
és nem volt igaz a fele sem.
Távozott a pillanat,
veled együtt szellő sebesen,
és úgy történt az egész,
hogy még nem rebbent a szeme sem.
- privátzoltán
- 2011-08-30 13:31:41
Mennyivel könnyebb volna, szív és
lélek nélkül,
a tudat eltompulna, az érzést nem vennénk értékül.
Mennyivel másabb volna, más életét másolni,
az elkopottat eldobni, a napokat nem számolni.
Mennyivel más volnál, ha nem ismernél engemet,
nem fájna a hiányod és nem kínoznád a lelkemet.
Mennyivel adóznál a csalódások érdekében,
dobd el az emlékét,hogy idő elött szét ne tépjen.
- privátzoltán
- 2011-08-30 13:25:18
Akár hányszor látom,
értelmet nyer valóságom.
E szempár, e város,
a szívemre oly káros.
Mosoly, szem, megszokott grimasz,
gyötőrt lelkemnek, egy nap röpke vigasz.
Bár láttalak, fogtalak, mindez megfakult,
áhitott csók, kacaj, ó de semmi nem javult.
- privátzoltán
- 2011-05-26 15:46:34
Régen még más volt,
más volt aki szeretett.
Másokra írtuk ki,
az átéletlen szerepet.
Ma már minden új,
megújúlt a szerelem.
Az elrontott érzéseim,
talán újra szerelem.
Vagy csak fújt a szél,
vagy csak sose volt.
Mint egy sakkbábut,
az élet egyszerüen oda tolt.
Néha még vissza sírom,
azt az egy évet.
Amikor neked szántam,
minden szép emléket.
De már megfakult,
és megkopott a vászon.
Egyedül ülve,
a mesémet dalolászom.
Akkoriban hogy jártunk,
kéz a kézben.
Van róla vagy ezer kép,
de már meg se nézem.
Fájó még tudom,
de inkább be se vallom.
A hangod hogy szeretlek,
még kristály tisztán hallom.
Olyannyira más volt,
hogy szinte nem is létezett.
A lelkünk egymásra talált,
mert a szívünk éhezett.
- privátzoltán
- 2011-05-26 15:45:40
Olyan lágy s lenge kedves,
könnyed mint a nyári felhő,
s nem létezik nála szebb se,
ki mellet a szívem felnő.
Ki elragad, ó a csók mi áhitott,
bűnédes koszorúja, szív falának állított.
E mosoly, mit ha lát a szem, vak az agy,
hangosodó szívzörej, tán gátolatlan gondolat.
Kecses járása mit titkon szemmel figyelek,
fél fülem a hangját lesi, lelkem pedig ki reped.
Napsütötte szép időben, ráncos morcos tekintet,
e lány akár a csillagok, a fellegekbe repített.
Ha tudná, legféltettebb titkom,s lenne mersz a számba,
elmondhatnám szemtől szembe csak ő kell e világba.
- privátzoltán
- 2011-03-09 21:00:09
Megmentett emlékek,
egy érzés ami drágakő.
Visszatérő szívzörej,
hogy páromnak a vágya nő.
Rám talált az álmaimban,
így indukált valóságot.
Minden ölelés helyére,
szívembe egy karót ások.
Mesebéli történet,
a múltunk örök, megmarad.
A lelkünk újra egyesül,
ha jön egy csók mi elragad.
- privátzoltán
- 2011-03-05 12:20:33
Mindig írok, írni fogok,
szavalni, s remélni.
Hogy szavamnak az ereje,
nálam többet fog majd elérni.
Több soromat értik,
mint amennyit reméltem.
Önmagában csoda,
hogy ezt az egyet elértem.
Az én életem gyenge,
így szavam teszi ékessé.
A páros sorok szeretete,
szívem tette éretté.
Erőt a hitem ad,
hitet a lelkem,
lelket a szívem,
szívet a testem.
- privátzoltán
- 2011-03-01 22:38:32
Egy a szív, egy a szó, egy a
szerelem,
egy csók a szívem dobban és mindörökké eleven.
Egy a zene ami örök, szívemnek a dallama,
és minden egyke szív meséje könnyfakasztó ballada.
Színjáték a szerelem és érzéseket színlel,
mire mész egy szívvel, mi érzéseket szív el.
Egy az igaz lélek, egy hamis aki átölel,
egy leányra vágyom, és ezért van hogy száz lök el
Kerestem már igazit, meg alkalmit egy csókra,
az igazi csak azt mondta, hogy nincs szükség a bókra.
Láttam már álmot, ébren meg meg a csodákban,
de mindig egyedül maradtam szavakkal a szobámban.
- privátzoltán
- 2011-02-26 19:36:44
A zene az én kedvesem, ki hozzám
simul kedvesen,
mindig újat mutat, titokban mikor meglesem.
A zene aki megmondja, hogy mit érzel a szívbe,
a kottafüzet regény, mi a dallamokkal szív be.
A zene nekem él, ha kell én érte halok,
mert csakis vele teljesülnek be itt a nappalok.
A zene nekem alap zaj, ez élteti a lelkem,
a zenének a szívem, már százszor kileheltem.
- privátzoltán
- 2011-02-20 17:12:04
Szerintem a szerelem, a legkárosabb
szenvedély,
szerintem a szerelemben a szív diktál a szem beszél.
Szerintem a szerelem, nem múlik csak átalakul,
szerintem a szerelem is betoppanhat váratlanul.
Szerintem az élet, egy magasröptű gondolat,
szerintem az élet okozza legtöbb gondomat.
Szerintem az élet, a legfontosabb ajándék,
szerintem az élet is csak egy törékeny halánték.
Szerintem a csodák, csak mesékben léteznek,
szerintem a csodák csak hiú reményt képeznek.
Szerintem a csoda szót, feltalálni csoda volt,
szerintem a csodák után, a szívem százszor oda volt.
Szerintem a csalódás, kivégzi az álmokat,
szerintem a csalódástól játszunk mi is bábokat.
Szerintem a csalódás, a legszigorúbb tanárom,
szerintem a csalódásból kiút csak a halálom.
- privátzoltán
- 2011-02-17 16:16:57
Tollamból szálló költemény,
néha lágy, s lenge kedves.
Néha mint a szikla kő kemény,
fennhangon vidám, hogy nevethess.
Megannyi sorom örök marad,
ám nagyobb része elkopik.
Emiatt szívben örök harag,
s e végett állam felkopik.
Mit bánom én, írók jó magamnak
jut még étel ékes számnak.
Ha szavam veszem falatnak,
vagy kedvelőim elém állnak.
Vagyon nélkül érkeztem,
s ma sem vagyok főnemes.
Hisz szegényként is létezem,
míg a szívem belül nő, s heves.
